Egy kétgyermekes anyuka hihetetlen története

Sepsis után lábamputáció

Még kívülről nézve is egy érzelmi hullámvasút Petra története, nemhogy belülről mindezeket megélni.

Petrával úgy ismerkedtünk meg, hogy az egyik, lábprotézissel kapcsolatos cikkünkhöz szólt hozzá a FB oldalunkon, ahol elmondta, hogy ő most protézisre vár. Ráadásul dupla protézis, mert az egyik lábát, részben már korábban elvesztette. Először arra figyeltem fel, hogy Stockholmban él (’90-es években többször jártam ott üzleti úton), majd kíváncsi voltam a lábamputáció okára, és hogyan történik a protetizálás egy fejlett országban. Levelezésünk során, illetve olvasva Petrus FB oldalát egyre inkább a személyisége, az óriási harcára terelődött a figyelmem, ezért is írtuk meg ezt a történetet Petrával.

Petrus így írta le röviden a történetét:

“2017. januárban második gyermekem születése utàn szepszist kaptam, élet és halál között voltam, az orvosok szerint csoda, hogy túléltem. Közel 10 hónapot töltöttem kórházban, 25 ortopéd és plasztikai műtéten estem túl, próbálták menteni a közben elhalt, elfeketedett lábaimat. Megtanultam újra járni az agyon műtött, darabolt lábaimmal, de nagy fájdalmaim voltak a nap 24 órájában. Így a teljes amputáció mellett döntöttem. Az orvosaim nem vállalták a két amputációt egyszerre, így a bal lábam szeptemberben, a jobb pedig egy hete lett amputálva. A bal lábam egy speciális megoldást kapott, Boyd-pirogoff amputáció, a sarokcsontom egy része megmaradt, ezt összecsavarozták a 2 cm-rel megrövidített lábszárcsontommal. Így lett egy kalózlábam, ami rövidebb, mint eredetileg volt, de jól tudom terhelni. A jobb lábam egy “egyszerű” térd alatti amputáció.”

Bal lábon végzett műtét.
Bal lábra kapott protézis

“A protézis tokot most kb. havonta kell cserélni (amíg a csonk el nem éri a végleges formáját), ezért még nincs rajta kozmetikai borítás” – tette hozzá magyarázatként Petrus.

A cikk írójaként nem tudom, hogy egyáltalán Magyarországon létezik-e ilyen műtét, a lábfej felének amputációjáról tudok, sokat láttam ilyet, de olyanról még itthon nem hallottam, hogy havonta cserélik a tokot.

Petra közben válaszolt erre a felvetésre:

“Ez a típusú műtét itt sem mindennapos, általában trauma esetén amputálják így a lábat. Nekem ez egy tervezett műtét volt és mivel a jobb lábam mindenképpen térd alatt kellett amputálni, ezért vetődött fel ez a megoldás az orvosok fejében, hogy akkor mégis marad egy “támasztó lábam”, amin két mankó segítségével akár protézis nélkül is ki tudok menni éjszaka a WC-re.”

Petra
Rémálom

Emlékszem én is ezekre a gondolataimra, és bizonyára az olvasók közül is sokan szenvedtek ilyen vagy hasonló rémálmoktól.

“Nekem ezt volt az elmúlt 4 év rémálma, hogy éjjel WC-re kell mennem és nincsenek lábaim. Mi van, ha nincs annyi időm, hogy felvegyem a protéziseimet? Szobavécét pedig nem szerettem volna 43 évesen. Mostanra viszont tudom, hogy aki gyakorlott protézis viselő, az pikk-pakk felkapja a protéziseit, nem kell ez miatt izgulni. De ezt mindenkinek saját magának kell megtapasztalni ahhoz, hogy megnyugodjon.”

Petra

Petra jobb lábának amputációja térd alatt megtörtént, várja az ortopédiáról az új protézisét, melynek segítségével várhatóan teljes életet tud élni. Szeretnénk erről is írni a következő részben, megbeszéltem vele egy online beszélgetést, melyre hamarosan sort kerítünk.

Petra végül ezzel zárta a levelezésünket:

“És lélekben kezdek felkészülni mi lesz, ha egyszer újra otthon fogunk élni. Az eddigi legjobb tanács, amit kaptam: Vagy sok protézist, vagy sok pénzt hozz haza.”

Sajnos, ez igaz. 🙁

Szeretném ismételten figyelmetekbe ajánlani Petrus FB oldalát, ahol pontosan, képekkel dokumentálta a történéseket, érzéseit, szomorúságait, reményeit. Csak azt tudom mondani, hogy Hajrá Petrus!

Megosztom