“Görnyedt testünknek nincsen ára, s úgy halunk meg, mint a barom.”

Húszezer elhunyt ember, négy kisváros teljes lakossága. Minden nap olyan, mintha tíz szörnyű közlekedési baleset történne. Görnyedt testünk balladája.

A vírus pusztítása érzelmileg teljesen új dimenzióba viszi át az embereket. Megannyi dolgot kell átértékelnünk, miközben eszünkben jut halandóságunk, egy porszemek vagyunk.

Ebben az érzelmi állapotban jutott eszembe Francois Villon Haláltánc-balladája, Faludy György fordításában, pontosabban átköltésében, és Hobo előadásában.

Anno, Hobo koncertjein többször hallottam ezt a dalt, de most már mennyire másképpen értelmezem, érzem! Valószínűleg az idő múlása, az ebben az életemben felgyűlt tapasztalatok miatt…..a görnyedt testünk miatt.

Húsvéthoz közeledve, vírussal a nyakunkban, saját érzelmeinkbe zárkózva, mert már soha nem lesz olyan, mint volt!

Villon – Faludy – Hobo: Haláltánc-ballada

Fotó: wikipedia

Borítókép: pixabay

Megosztom