Mit tudok tenni a párkapcsolatomban, hogy fogyatékosságom bekövetkezése után is boldogok maradhassunk?

parkapcsolat
Sokat gondolkoztam rajta, hogy írjak-e magamról, de úgy érzem, hogy ha valakinek ezzel csak egy kicsit is tudok segíteni, akkor megéri érzéseimet kicsit megosztani sorstársaimmal.

Kezdetek – SM Sclerosis Multiplex

Tíz éve élek párommal, aki nem él fogyatékossággal, öt évvel fiatalabb nálam, és a világ egyik legrendesebb emberének tartom. Mikor viharosan egymásba szerettünk, akkor én már 4 éve küzdöttem a Sclerosis Multiplex betegséggel, különböző tünetekkel, de még nem voltam mozgáskorlátozott, amit páromnak még a szerelmünk kialakulása előtt elmondtam. Megismerkedésünkkor egy családomhoz közel álló ismerősöm arról győzködött, hogy ezt a kapcsolatot szüntessem meg, mert a párom fiatalabb is nálam, én beteg vagyok, romlani fog az állapotom, úgy is el fog hagyni engem.

A boldogsághoz szerintem nekem is jogom van, azért mert beteg lettem, akkor már mondjak le minden jóról az életben?

Egy egészséges párnál sem tudni, hogy alakul a kapcsolatuk, mit hoz a jövő, semmire sincs biztosíték. Állandóan változunk párkapcsolatunkban, ezért elengedhetetlen részének tartom a kitartást, ami számomra azt jelenti, hogy állandóan figyelem változásaimat, alkalmazkodok hozzájuk. Azon gondolkodok, hogyan lehetnék jobb önmagam, és szeretteim számára. Szeretni kell az életet, akkor is, ha nehéz!

Mozgáskorlátozottság

Sajnos 3 éve folyamatos állapot rosszabbodásom lett a Sclerosis Multiplex betegségem miatt , csak két bot segítségével tudok rövid távot menni, otthoni munkákhoz, közlekedéshez  kerekesszékre van szükségem. El kell mondjam, hogy sokáig elutasítottam a bot használatát, pedig a gyógytornász ajánlotta. Dülöngélve mentem az utcán, mindig a páromba karoltam, hogy el ne essek. Végül meggyőztek, hogy ez csak egy eszköz, ami megkönnyíti az életem. Elkezdtem használni, és utána már bátran mertem egyedül járni a városban, buszon közlekedni.

Egy erőt adó mondatot olvastam egy cseh írótól, Milan Kunderától:

„ami az akaratunkon kívül történik, azt nem könyvelhetjük el személyes kudarcként”

Milan Kundera

Ha változásunk pillanatában van mellettünk egy társ, akkor ez az ő életére is rendkívüli hatással lesz.

Minden ember más, minden kapcsolat más, nem mindegy milyen a kapcsolat alapja, mikor a változás bekövetkezik. Nekünk hatalmas kötelék alakult ki a párommal, kölcsönösen tiszteljük, szeretjük egymást. Általában, mi fogyatékossággal élő emberek, ilyenkor több magatartási formát is felvehetünk, el kell jutnunk saját magunk teljes elfogadásához, szeretetéhez.

Előfordul, hogy elfojtjuk szexuális vágyainkat, azt gondoljuk, hogy minket már nem lehet kívánni, ugyanúgy szeretni, de sajnos ezzel mérgezzük kapcsolatunkat. Azt  is nehéz elfogadni, hogy az addigi szerető párunk ápolóvá is válik, neki kell segítenie egészségi állapotunkból adódó mindennapi nehézségeinket. Ideális lenne egy olyan állapot, mikor saját segítőt tudnánk alkalmazni, és párunkat nem terhelnénk ezzel, de sajnos ezt nem sokan engedhetik meg maguknak. Meg kell tanulnunk elfogadni önmagunkat, és bízni a párunk szeretetében.

Nálunk páromnál a szeretett mellett megjelent a sajnálat érzése, mert fáj a szíve, ha szenvedni látja szerelmét. 

Az egyik legfontosabb az őszinteség, hogy mindről beszélni tudjunk tabuk nélkül.

Félelmeinket merjük elmondani egymásnak, és közösen keressünk a problémákra megoldást. Nagyon sok mindent meg lehet oldani, például a szexuális vágy visszahozását, ha az egy depresszió alatt elmúlt, vagy nem tudunk úgy mozogni, mint azelőtt. Kérhetünk segítséget orvostól (antidepresszáns, izomlazító), vagy akár a gyógytornásztól is lehet segítséget kérni, hogy javíthatunk a szexualitáshoz a mozgásunkon. Ezt a vágyat nem szabad kitörölni a betegségünk miatt az életünkből, mert ezzel nem csak magunknak, hanem szerelmünknek is rosszat okozunk, és könnyen el fogunk távolodni egymástól.

Mit látnak mások a kapcsolatunkból?

Beszélgettem egy volt kolléganőmmel a napokban, aki akkor is ismert minket, mikor még nem voltam mozgáskorlátozott.  Nagyon jól esett nekem, mikor azt mondta, hogy le a kalappal előttünk, hogy mi mit végig tudtunk csinálni.

Szerintem ezt csak úgy lehet, ha az egyik fél sem önző, és tényleg egyformán szeretik egymást.

Tartozok annyival a páromnak, hogy mindent megteszek magamért, az állapotom javításáért. Nagyon sok segítséget kapok tőle a mindennapjaim megkönnyítésére, de ami tőlem telik, azt én is megteszem érte.

Nem sajátítom ki őt, hagyom, hogy saját életét is élje, tudjon foglalkozni a számára flow-élményt nyújtó elfoglaltságaival. Örülök, ha tud találkozni barátaival, beszélget velük, és feltöltődik, ahogyan ezt én is teszem. Emellett fontosak számunkra a közös programok, közös barátainkkal fenntartani a kapcsolatot.

Azt vettem észre, hogy az a szeretet, amivel egymás iránt vagyunk, az a barátainkban tiszteletet vált ki, és így könnyen elfogadnak engem is.

Mit tehetünk a kapcsolat ápolásáért?

Fontosnak tartom a közös célok kitűzését, hogy azt együtt valósítsuk meg. Attól, hogy fogyatékkal élünk, még jogunk van a teljes élethez, a jókedvhez, hogy együtt szerezzünk élményeket, sokat tudjunk együtt nevetni, és sírni is ha kell.

Ugyanolyanok vagyunk mint bárki más. Emberek.

Álljunk ki mindig egymásért, gondoljunk arra, hogy nem csak nekünk lehet bajunk, a társunknak is vannak problémái, amire figyeljünk, támogassuk őt. A kapcsolatot folyamatosan ápolni kell, ez sok odafigyeléssel, munkával jár.

Hogy tudok teljesebb életet élni?

Keressünk magunknak hasznos elfoglaltságot. Ne arra várjunk, hogy párunk oldjon meg mindent helyettünk, rendelkezzünk az életünk felett.

Folyamatosan tájékozódjunk betegségünk javítására vonatkozó lehetőségekről, és tegyünk meg mindent, hogy harcoljunk ellene.

Beszélgessünk sokat emberekkel, sorstársainkból merítsünk erőt, és velük beszéljük meg betegségeinkből származó hátrányainkat, panaszainkat, tapasztalatainkat.

Párunkkal a közös élményekre, egy-egy jó pillanatra, a szeretetre koncentráljunk. Ne azon legyen a hangsúly, hogy egy beteggel kell együtt élnie, ennek kell alárendelnie az életét.

Mélypontról a felszínre.

Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek. Sajnos a betegségem (SM Sclerosis Multiplex) miatt kerültem depressziós, nincs kedvem semmihez helyzetbe, mikor a fenti gondolataim sem tudtak segíteni, és éreztem, hogy távolodunk egymástól.

Szerencsére az önsajnálatból kikeveredtem, mert észrevettem, ez nem jó irányba vezet.

A párom iránti szeretetem ereje segített abban, hogy újra visszataláljak önmagamhoz, ne hagyjam el magam, mert az egyetlen, amiben biztos voltam, hogy nem akarom elveszíteni a boldogságot.

Mit tettem meg önmagamért, ami a kapcsolatomat is befolyásolja?

Elkezdtem újra dolgozni, amihez tanulnom is kellett egy számomra idegen világban, de ez a világ már hozzám is tartozik.

Mindig is imádtam vezetni, de a lábamat már nem bírtam rendesen emelgetni, ezért megtanultam automata, kézzel irányítható autóval közlekedni. Ezzel a lelki békém, szabadságom, önállóságom nagymértékben növekedett. Sőt, ma már én fuvarozom a családtagjaimat!

Régebben imádtam a különleges receptek gyűjtését, kipróbálását, és ezt most újra elkezdtem.

Kértem, és kaptam egy kiskutyát, akinek a szeretete jelentős hatással van a lelkivilágomra. Játszunk, sokat vagyunk együtt.

Folyamatosan tájékozódom az állapotom javításának lehetőségeiről, és kipróbálom, amit csak tudok. Szerintem egy éve megállt az állapot rosszabbodásom, az étkezésem, és vitaminhasználatok miatt.

Próbálok mozogni, súlyzózni, kisebb-nagyobb sikerrel, de tudom, hogy ez is hozzájárul az állapotom szinten tartásához.

Igyekszem másoknak segíteni, ezért osztom meg gondolataimat, érzéseimet. Bár minden ember más, különböző módon éljük meg az állapotunkat, legyen az Sclerosis Multiplex, vagy bármi más, a párkapcsolatunkat, de biztos vagyok abban, hogy a nyitottsággal segíteni tudjuk egymást.


Kimelt kép forrása: saját kép

Megosztom