“Olyan amputációs centrumokra van szükség, ahol a betegeket műtét után nem hazaküldik, hanem mielőbb megkezdik a rehabilitációjukat.”

Rehabilitáció-niolmagazin.hu

magyarázza az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) Amputációs Sebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa.

A Magyar Nemzet cikke szerint márpedig Rembeczki László meglehetősen hiteles forrás, lévén az ország egyetlen amputációra specializálódott sebészetének vezetője, ahol évente hozzávetőleg háromszáz amputációt végeznek. Korábbi cikkünkben mi is foglalkoztunk a lábamputációk magas számával, amit Dr. Rembeczki László az alábbival egészít ki a cikkben:

“Az amputációk közül 4-4,5 ezer „nagy”, vagyis a boka feletti, ám míg a kontinensen ezek kétharmadát a térd megtartásával, tehát lábszáron végzik, nálunk az arány fordított, és az orvosok nagyobbrészt combnál amputálnak. Ez pedig nem jó, mert ha a térdízület is megmarad, kevesebb energia szükséges a járáshoz, vagyis nagyobb az esély a „közlekedési értékű” járásra”

Dr. Rembeczki László főorvos, a Magyar Nemzetnek adott interjúban

A főorvos a combamputációk gyakoriságát több mindennel magyarázza: a betegek későn fordulnak orvoshoz, vagy ha időben, akkor nem minden esetben ismerik fel azonnal a bajt. és ezért vagy mert helyben nincs katéteres labor, nem végeznek ér­tágító műtétet, amellyel sok esetben – ha csak egy időre is, de – megmenthető még a végtag. Ha már nagy a baj, elzáródott az ér, vagy elüszkösödött a láb, és elhalnak a szövetek, az orvosok többsége inkább az életet menti, nem a végtagot – mondja Rembeczki László. További probléma a főorvos szerint: mivel hivatalosan nem létezik amputációs sebészet, zömmel általános, esetleg érsebészek végzik napjainkban is ezeket a beavatkozásokat. Ez pedig azért probléma, mert nemcsak az nem mindegy, milyen magasságban vágnak le egy lábat, de az sem, hogyan.

Diabéteszes lábam kezelése az amputáció előtt

Amikor a diabéteszes lábammal voltam hasonló helyzetben, akkor egy fővárosi kórház ambuláns sebészetére jártam, ahol egy kiváló, lábak sebkezelésében gyakorlott főorvos kezelt. Amikor már közel jártam az amputációhoz, akkor a főorvos is elmondta, hogy a kórházban sokkal kevesebb tapasztalattal rendelkeznek láb amputációkban, ezért is javasolta az OORI-t. Az ő kapacitásuk viszont csak a tizede az országos esetek számához képest, ezért is javasolta a fentebb már hivatkozott Magyar Nemzet cikkében Dr. Rembeczki László főorvos, hogy több amputációs központra van szükség.

Amputációs centrumok létjogosultsága

Nem azt állítom, hogy csak az OORI-ban végeznek kiváló amputációkat, hiszen több olyan embert ismerek, akiknek más kórházban történtek a sikeres műtétek, és képesek protézist viselni, vagy akár kerekesszékkel közlekedni, de a csonkjuk rendben van. Az OORI-ban viszont saját tapasztalatom szerint is rengeteg olyan beteg van, akiknek valahol máshol elrontották az amputációját. Még nagyobb öröm volt látni, hogy a kezelés és a rehabilitációt követően a csonkja protetizálható lett, vagy maradt kerekesszékben, de megszűntek a fájdalmai. Ezért is fontos a főorvos által is említett amputációs centrumok létrehozása, hogy mindenki a legjobb ellátást kapja.

A rehabilitáció elengedhetetlen (lenne)

A Magyar Nemzetben Dr. Bódis Márta, a rehabilitációs osztály főorvos vezetője is nyilatkozott, aki szerint az emberek mozgásképessége nagymértékben függ attól, hogyan végzik az amputációt, és mennyire sikeres a rehabilitáció, és természetesen mennyire akarja valaki, hogy újra talpra álljon.

Saját tapasztalatom szerint az emberek döntő számban motiváltak voltak abban, hogy valamilyen formában újra tudjanak járni. A friss amputáltakra főleg jellemző volt ez a lelkesedés, tényleg alig vártuk, hogy megkapjuk az első protézisünket (az már egy külön történet, amikor megláttuk a szíjas protézist). Akik más kórházakból jöttek, többszörös problémákkal küzdöttek, ott érthető módon nagyobb számban fordult elő a csalódottság, motiválatlanság. Persze, ez csak az én két hónapos tapasztalatom, így kezelje a kedves olvasó.

Úgy gondolom, az amputációs és rehabilitációs centrumok szükségességét senki sem vitatja, a szakemberek szándéka is ez. Minden megyében működik valamilyen szinten, sok ember újra járóképes állapotba kerül, de sajnos jelentős azoknak a száma is, akik éppen ezen centrumok hiányában mozgáskorlátozottak lesznek.

Borítókép: illusztráció, pixabay

Megosztom