Sclerosis Multiplex – Anglia vagy Magyarország?

Sclerosis multiplex élményejk - Anglia vs Magyarország - niolmagazin.hu
Öt évet éltem Dél-Angliában, egy tengerparti városban. Az állapotom ez idő alatt romlott, és kerekesszékbe kerültem. Három éve visszaköltöztem Magyarországra, ahol állapotom kicsit javult, de a kerekesszéket továbbra is kell használnom.
Fotó: Angol barátom, NIOL saját forrás

Az érzéseimet élményeken keresztül tudom bemutatni, amelyek hol jók, hol rosszak.

Angliai élményeim:

1. Amit az angol emberektől kaptam
  • Megérkezésünk napján nagyon fáradt voltam, és sok csomaggal metrózni kellett Londonban. Lépcsőn le, lépcsőn fel, ahol mindig kivették az emberek a kezemből a táskákat, és segítettek cipelni, kérés nélkül, csak azért, mert látták, hogy fáradt vagyok. Volt ahol egy gyerekcsapat szaladt hozzám, és vitték egy darabig a cuccom. Úgy éreztem jó helyre érkeztem.
  • Bárkivel megismerkedtem, mindig segítő szándékkal volt irányomban. Lettek barátaim, akik ha depressziós voltam elvittek kirándulni, finom ételeket hoztak, de volt hogy csak úgy elvittek autózni, hogy ne legyek nagyon bezárva.
  • Sok helyre meghívtak. Voltam Mormon egyház koncertjén, színházban, kirándulni, étteremben, bűvészversenyen, mind ismerőseim jóvoltából, akik azon voltak, hogyan tudnának a teljesebb élet elérésében segíteni.
  • Volt olyan idegen, aki a kocsiját adta volna ajándékba, hogy többet tudjak kimozdulni.
  • Idegenek is, akik tudtak rólam, mindig érdeklődtek állapotomról.
  • Ha költöztünk, sosem voltunk egyedül, mindig jöttek segíteni, és még ebédet is hoztak.
  • Soha nem éreztették, hogy én kevesebb lennék náluk.
2. Közlekedés
  • A közlekedés teljesen akadálymentes volt, busszal bejártam a környéket.
  • Minden járda úgy van kialakítva, hogy kerekesszékkel könnyen le lehessen hajtani róla.
  • Bárhová mentünk kirándulni, mindig találtam mozgáskorlátozottaknak kialakított mosdót.
  • A kikötőben sokat sétáltam, és ott felfedeztem egy kis turistahajót, ami a mozgáskorlátozottakat vitte egy közeli kis szigetre kirándulni, ide csak időpontot kellett foglalni.
3. Orvosi, szociális ellátás
  • A gyógyszereket ingyen kaptam. Ingyen kaptam rollátort, több félét kihoztak, és gyakoroltuk melyikkel jobb menni.
  • Többször fizioterapeuta járt hozzám, természetesen ingyen, és megtanított pár hasznos gyakorlatra.
  • Biztonságban éreztem magam, és nem volt semmilyen rossz érzésem az állapotom miatt.
  • Minden városban volt SM központ ahonnan buszokat indítottak a betegekért, és különféle programokra vitték el őket ingyen. Ha bármilyen egészségügyi, lelki problémám volt, ide bármikor lehetett telefonálni az sm nővéreknek.
  • Minden város tele van adományboltokkal, ahova az emberek ingyen odaadják, ami számukra felesleges(ruha,könyv, háztartási eszköz, bútor, játék, stb.), és itt önkéntes munkában dolgozó emberek (én is dolgoztam egy ilyen charity shop-ban) értékesítik, és a bevételt különféle betegeknek gyűjtik. Magyarországon is vannak már ilyen boltok.
Fotó:Charity shop NIOL saját forrás
  • Ha orvosi vizsgálatra jelentkeztem, megkaptam az időpontot levélben, majd az időpont előtt kétszer küldtek értesítő levelet, hogy el ne felejtsem.
  • Kint élő ismerőseimtől tudom, hogy a Covid elleni oltásra nem kell regisztrálni, mindenkit értesítenek, hogy mikor kerül sorra. Ismerősöm szintén krónikus beteg, és ő már megkapta az első vakcinát.
  • Most, hogy nem tud találkozni az orvosával, interneten zajlik az online rendelés.
  • A sürgősségi rendelésen kívül, csak időpontra lehetett menni, így nem volt várakozás.
  • A nőgyógyászati rákszűrést a körzeti orvos végezte.
  • 40 éves kor felett behívtak életmódvizsgálatra(cukor, koleszterin,vérnyomás mérés) és teszt kitöltése az étkezéssel, káros szenvedélyekkel, életmóddal kapcsolatosan.

Magyarország-honvágy-család:

2018-ban úgy döntöttünk, hogy hazaköltözünk, mert nagyon depressziós állapotba kerültem, és hiányzott a család, az ország.

1. Negatív tapasztalatok
  • A különbség már a hazaköltözéskor kezdődött, amikor a kisbuszon magyarokkal utaztunk. Nagyon sok negatív dolgot mondtak ismerőseikről, akiknek szintén Sclerosis Multiplexe van. Nem esett jól.
  • Míg kint nem éreztették velem, hogy más az állapotom, ezt itt már nem mondhattam el. Elsőként édesapámmal találkoztam, akinek láttam az arcán a kétségbeesést, hogy kerekesszékben ülök. Nem mondtam előre el neki, akkor szembesült vele, és én ekkor szégyelltem az állapotom. Ha őszintébb lett volna a kapcsolatunk, biztos nyíltan előre tudatosítom róla.
  • Később, ahogy több emberrel találkoztam, sokszor éreztem a sajnálatot a szemükben, és nem volt természetes, ahogy hozzám szóltak, sokszor éreztem, hogy zavarban vannak.
  • Elmentem fodrászhoz, ahol nem értették, hogy ülők át a székre, a hajmosóba, pedig ezt simán meg tudom oldani. Aztán elkezdtek csontkovácsot ajánlani, hogy az mindent meggyógyít… hát ezt nem.
  • Barátoknál előttem mondják a páromnak, hogy nehéz lehet (mármint velem). A gyerekük ne játsszon a botommal, örüljön, hogy neki nem kell.
  • A rehabilitációs ellátásom negyed annyi, mint amit Angliában kaptam. Bár mondhatnák sokan, hogy ott minden drágább, de ez nem igaz. Az élelmiszer, a ruhák olcsóbbak voltak. Az albérlet drágább, de az önkormányzat állapotom miatt nagy arányban hozzájárult a költségekhez. Mivel ott minden, a fűtés is villannyal működött, erre is kaptunk állami támogatást.
2. Pozitív tapasztalatok
  • Szerencsére vannak igazi barátaink, akik természetesen elfogadnak, egyenrangú partnerként tekintenek rám.
  • Az jó érzés, mikor a háziorvos, az asszisztensek érdeklődnek a munkámról, örülnek, hogy vezetek.
  • Itt sok sorstársamat ismerhettem meg, és barátságokat is kötöttem. Azonos élethelyzetek, problémák sok közös, egymást segítő témát adnak.
  • Itthon sikerült úgy kialakítani a lakásunkat, hogy egyedül el tudjam látni magam.
  • Szeretem, hogy számíthatok a családomra, találkozhatom velük, élményeket élhetünk át.
  • Amióta mozgáskorlátozottként vezetek, az emberek mindig elcsodálkoznak rajta. 30 éve vezetek minden nap, csak most a lábam helyett a kezemet használom gáz, és fékadásra. Imádom a vezetést, miért is kellene abbahagynom? Bár sokszor nem toleránsak velem a többiek.
Fotó: Bárcsak a fogyatékosságomat vennék el, nem a beszállási lehetőségem., NIOL saját forrás

Összefoglalva:

Angliában nagyobb anyagi biztonságban éltem, toleráns emberek és környezet között. Sokszor nagyon hiányzik.

Magyarországon nem érzem az anyagi biztonságot. Az emberek egy része még mindig furcsán próbál meg hozzám viszonyulni. A közlekedést nem szeretném kipróbálni, ezért inkább megtanultam kézzel vezetni, ami nekem hatalmas szabadságot biztosít.

Szeretem a családomat, a barátaimat, az itteni kultúrát, a tájat, a munkám, a vezetést, az otthonomat, amik kárpótolnak a könnyebb életről való lemondásért. Ez a plusz, ami idegenben mindig hiányozni fog, és ez tudja szerintem az állapotomat javítani.

Fotó: Kirándulás a Dunánál. NIOL saját forrás

Megosztom